Sálak Japánnak

Ma találtam rá arra a kezdeményezésre, amelyben sálakat vagy egyéb kézzel készült ruhadarabokat (sapka, kesztyű, zokni) gyűjtenek a Japánban történt földrengés és cunami áldozatainak. Az oldalsávban található „Scarves for Japan" logóra kattintva eljuttok az oldalra, ahol bővebben olvashattok az akcióról angolul.


Aki nem tud angolul, annak megpróbálom összefoglalni a lényeget:


Miért sálak?
A Tohoku régió, ahol a földrengés és cunami pusztított, Japán északi részén található, ahol nagyon hidegek a telek. A földrengés idején is havazott és azok közül az emberek közül, akik nem tudtak zárt helyre jutni, sokan halálra fagytak. A sátrakban meghúzódó embereknek nincs elég ruhája, hiszen mindenük odaveszett a katasztrófába.


Miért kézzel készült ruhadarabot várunk?
Azért, mert arra szeretnénk emlékeztetni az áldozatokat, hogy vannak még emberek, akik próbálnak segíteni nekik. Jelenleg az áldozatok közül néhányan magányosnak és elfeledettnek érzik magukat, mivel az önkéntesek és segélyek száma csökken. Az egyik érintett terület a Miyagi Prefektúra, ahol az öngyilkosság 39%-ra emelkedett. Azt gondoltuk, hogy tudunk ezeknek az embereknek segíteni,  nemcsak anyagilag, hanem lelkileg is, amikor átadjuk nekik a kézzel készült sálakat.


1. Köss egy sálat 
    - előtte értesítsd a szervezőt, hogy mit fogsz kötni és kb. mikorra készülsz el vele
2. Írj egy üzenetet mellé 
    - amit lefordítanak japánra és az az ember fogja megkapni, akihez eljut a ruhadarabod
3. Küldd el nekünk postán 
    (azaz a szervezőknek Japánba, akik eljuttatják a szerencsétlenség áldozatainak)


Viszonylag részletes leírás található a fenti három pontról, amit nem fordítok most le, de ha valakit érdekelnek a részletek, de nem tud angolul, akkor szivesen segítek neki. Október 10-ig 2013 db sál érkezett hozzájuk. A beérkezett sálakat 2012 januárjáig havonta elviszik a rászorulóknak. Legutolsó beérkezési határidő: december 20. Ami az után érkezik, azt postán tudják továbbítani.

Szerintem nagyon szép kezdeményezés. Én biztos kötök valamit!

Genfi látogatás

Szeptember elején (nálam ez még a nyár kategória) néhány napos kiruccanást tettünk Hajnival Svájcban a barátainknál. Amikor már minden le volt fixálva, akkor derült ki, hogy az egyik vendéglátónknak, Xeniának halaszthatatlan üzleti útra kell mennie pont a kérdéses időpontban. Már semmit nem tudtunk módosítani, így Marketával hármasban töltöttük azt a pár napot.

MHM (háttérben a Mont Blanc)

Ő egyedül is kitett magáért és olyan mennyiségű élményt kovácsolt nekünk, hogy ott a helyszínen fel sem tudtuk dolgozni. Utólag a fotókat nézegetve ért el teljesen a tudatunkig, hogy micsoda helyeken jártunk! Mindegyik önmagában is megért volna egy-egy hetes ottlétet. Jártunk például egy csokigyárban, ahol a belépő áráért annyi csokoládét ehettünk, amennyit bírtunk. Sajnos nem sikerült annyit, mint amennyit a szemünk kívánt.

Hammm... (csokigyári kóstoló)

Eső elől menekültünk a helyes kis szobor alá

Átruccantunk Franciaországba, ahol megnéztünk egy régi kis falut. aztán a Mont Blanc közelében Charmonix-ban is jártunk, ahol van egy kilátó fenn az egyik hegycsúcson. Ott már igencsak hideg volt. Sajnos a nyakmelegítő, amit kötöttem nekik ajándékba, otthon maradt, de lesz még idén ősszel és télen eleget hideg, hogy használni tudják majd.

Designer: Miriam L. Felton (mimknits) Furrows Cawl

Fonalak: Barka • Modellek: Xenia és Marketa

A kék Marketa szeméhez készült. A Barka/Vasárnap/Mária-kék egy picit vékonynak tűnt nekem, ezért hozzáfogtam a szürke Cinegét is tesztképpen, de aztán megtetszett így együtt a két szín és maradtam ennél a keverésnél. A szegélyt mindenképpen világosabb színből szerettem volna, hogy kiemelje a cikkcakkos szélét. A bambuszfonal jó választásnak tűnt, mivel olyan selymes a tapintása, így biztos lehettem benne, hogy nem fogja bántani a nyak vagy az arc érzékeny bőrét. A zöld változatot Libikóka kétféle zöldjéből kötöttem. Egy picit lazább lett, mint a kék, de még pont jó így is a tartása.
Sajnos nem jutott időm a fotózásra, így a lányok maguk fotózták le magukat. Jó lett! :)

Nyári szünet után...

...újra itt. Kissé hosszúra nyúlt a nyári szünet. Azért nem maradtam tétlen én sem, bár ahogy a többiek blogját elnézem igencsak le vagyok maradva. Hogyan tudtok annyi időt szakítani, hogy a kézimunka mellett még blogot is van időtök írni?!...

Bizonyítékul álljon itt egy példa a nyár dokumentálatlan felének terméséből. A kendő ajándékba készült Barkáék Libikókájából, annak is Szilva árnyalatából. Ez a szín valamiért hiánycikk lett mióta tavasszal megvásároltam két gombolyagot a fonalból. Ha jól tudom a szállító hibájából azóta sem jött új szállítmány ebből a színből, így nagy gondban lettem volna, ha nem segít ki Zsangyal egy kis maradék fonallal! Csodálatos babatakarójában felfedeztem ezt a színt és szerencsére volt is egy majdnem teljes gombolyagja, amitől megvált a kedvemért. Ezúton is nagyon köszönöm neki! Az én hibámból egy kicsit körülményesen ugyan, de végül személyesen is sikerült találkoznunk, aminek nagyon örültem.

A kendő mintáját a ravelry-ről vásároltam. Az eltérő fonalvastagság miatt egy kicsit át kellett számolnom. Amikor lejött a tűről, megijedtem, hogy a számításaim nem voltak jók, mert kicsinek tűnt. Szerencsére blokkolás után szépen kiterült. Az utolsó sort vastagabb tűvel csináltam, hogy cakkos lehessen a formára igazításkor, de azt hiszem lehetett volna még vastagabb az a tű — bár így is egész elfogadhatóak lettek az ívecskék.

A kendő neve egy híres amerikai építész, Frank Lloyd Wright által tervezett ház után Fallingwater lett. A ház elképesztő, főleg ha belegondolok, hogy 1935-ben épült!

Ajándékkártyával

Hamarosan újra jelentkezem a többi kész és félkész nyári terméssel.

Összecsapó hullámok

Kendők. Ez a témám most. A nyárias nevű Összecsapó hullámok kendőnek megtetszett a mintája... nemcsak nekem — így készült egy rózsaszín is. Aki ismer, tudja, nem az én színvilágom. Ha már rózsaszín, akkor sötét pink vagy egészen fáradt, kicsit koszos rózsaszín legyen. De Anitának ez tetszett (ezúton is boldog névnapot Anicskának!) és igazából kellemesebb a szemnek a világos színeket kötni, úgyhogy nekem is jól esett. Mellesleg az éppen virágzó orchideánkhoz is jól ment.

Kicsit unalmas volt kötni, mert a minta már a csipkerész negyedik sorában megmutatja magát, így aztán már csak ismételget az ember. Ráadásul oda kellett figyelni, mert ha leszalad egy szem, akkor nagyon nehéz megtalálni, melyik volt a ráhajtás és melyik nem, de azért megoldottam és a végeredményt nagyon szeretem.

Amikor találok egy jó mintát, akkor legszivesebben csak azt kötném, de aztán mindig jönnek újabbak, amik jobban izgatnak. Így van az, hogy általában csak egy példány születik. Ez most kivétel volt, ami erősíti...

Az öreg borbélyszéken is üdén mutatott,
amíg új gazdájához nem került.

Fonal: Barka / Gilice (rózsaszín) és Barka / Cinege (szürke)

Design: Grace Akhrem Crashing Waves

Barátot keres

Bemutatom kisMirkkát, aki gyermekkori énemet személyesíti meg. Bár leírás alapján készült, igyekeztem, hogy színeiben, arckifejezésében, szeme állásában rám hasonlítson. KisMirkka most kissé egyedül érzi magát, ezért barátokat keres. Jó lenne, ha lenne például egy kisYoen, kisWandaga, kisGumiPók, stb... :)

Mirkka-baba sajnos nem lett tökéletes: a bal lábszárát nem szépen varrtam össze, de nem bontottam le, hiszen a bal lábam a valóságban is varrott egy korábbi műtét miatt. :)
A leírás szerint a lába végét más fonallal kell kötni, mintha cipőben lenne. Én külön akartam egy kiscipőt kötni neki (amire eddig nem került sor), ezért van mezítláb.

Egyúttal bemutatom régi-új monogramomat is (szm - ha nem lehetne kivenni belőle)... Egy iskolai feladathoz készült néhány évvel ezelőtt. Ez volt az egyik verzió, de végül elvetettem, mert nem tetszett. Múlt héten megtaláltam és friss szemmel nézve még talán jobb is, mint amit végül beadtam a tanárnak (bár az is ötös lett). :)

Fonalak: Barka  •  Modell: Mirkka :) — szóval a leírás itt található :)

Mezquita

A córdobai nagymecsetről nevezte el tervezője ezt a sálkendőt. A Mezquita a nyugati világ legnagyobb mecsete eredetileg keresztény templomnak épült. Miután az arab hódítókat kiszorították Andalúziából, a mecsetet újra keresztény templommá alakították át, s ma is ebben a formájában működik.

Én látok hasonlóságot a mecset boltívei és a kendő csipkeszegélye között. Ezt a sálat bemelegítésnek szántam a nagyobb csipkekendő-projektekhez. Nagyon egyszerű volt megkötni, a minta is hamar megjegyezhető és ezért alkalmas úton útfélen való kötésre. Ha valaki nekiáll megkötni, ne szegje kedvét az első sor felszedéséből adódó energiabefektetés (361 szem!), mert a többi rész kárpótolni fogja gyorsaságával, egyszerűségével, látványosságával.


Fonal: Barka/Libikóka
Tervező: Roxanne Yeun (a minta letölthető ingyenesen)
Modell: Hajni

Alapmamusz

A Barka-féle mamuszversenyről jól lekéstem, pedig nekiálltam ám, de a horgolás nem erősségem és a nemezeléstől pedig még rettegek. Ellenben december óta készült ez a narancsszínű kötött mamusz, amit most végre befejeztem. Némi kiinduló ötletből, de amúgy a megvalósítást illetően saját kútfőből készült. Még a fonalat is én festettem már vagy 20 éve, úgyhogy nagyon büszke vagyok rá!

Bili és vasgolyó

Az időtálló csapat

A kötés, az egy veszélyes dolog! Az egész úgy indult tavaly év végén -- ha még emlékszik valaki --, hogy a felhalmozott és 15 éve egyik szekrényből a másikba vándorolt (s olyankor mindig meg-megcsodált) fonalaim sorsát illetően ultimátumot kaptam itthon: vagy a végére járok, vagy a végét járják. Nos, kötöttem néhány darabot, melyeknek gazdát is találtam, de a felindulás vége az lett, hogy túlságosan belejöttem és nem bírtam abbahagyni. Na, hát erre senki nem számított! Jelentem, hiába kötöttem egész télen, a végeredmény az, hogy valahogy csak több fonalam lett, mint volt!?... Az egészért egyébként a Barka és az internet a felelős, mert sajnos nem bírok ellenállni a szép fonalaknak. Régebben valahogy a szegényes fonalválaszték miatt egy idő után beleuntam, de most nemhogy beleunni nem tudok, de még szintem sem tudom tartani az érdeklődésemet -- folyton újabb fonalakon, újabb mintákon jár az agyam.
A múltkor az unokatestvéremmel beszélgettünk, aki egy 50 körüli jazz-zenész (Silent Way - Farkas Mihály, aki karba tett kézzel áll a lemezborítón). Mostanában sütögetni szokott, de ez már odáig fajult -- mesélte --, hogy elalvás előtt egy csodálatos gesztenyetortáról álmodozik, amit majd csak egy bizonyos gyakorlat után mer elkészíteni, hogy biztosan tökéletesre sikerüljön. Megnyugtattam, hogy ez valószínüleg genetikailag kódolt a mi családunkban, mert amikor én lehúnyom a szemem, nekem kötésminták és színes fonalak, kendők és pulóverek jelennek meg a lelki szemeim előtt, amiket én fogok tervezni és kötni. Sajnos reggelre már nem emlékszem a mintákra, de majd beszerzek egy bilit és egy vasgolyót...

A mi barink

Maradék fonalaimmal akartam kezdeni valamit, és ez a kis gyapjas bárány született.
Jó barátja lesz meglévő Mici bárányunknak és jelenlétével emelni fogja az idei Húsvét színvonalát.

Szerintem nagyon aranyos lett, pedig nem szertem a kötött figurákat, de ezután lehet, hogy megváltoztatom a véleményem és mást is kötök majd.

Erősen

Félősen

Fonal: Barka / Diplomata, Barka / Piktor
Modell: ravelry / Loopy the Sheep
Tervező: Amanda Berry

Selyemkendő

Nyers selyemből fonták a Pillangó névre hallgató fonal szálait, amelyből ezt a kendőt készítettem. A selyem nagyon kellemes viselet: télen és nyáron is hordható, mert olyan tulajdonsággal rendelkezik, amely a test hőmérsékletét szigeteli, legyen akár hőség, akár hideg.

Egyszer vettem egy nagyon kellemes felsőt, amiről később derült ki számomra, hogy nyers selyemből készült. Nagyon megszerettem, mert nyáron a táskába dugva kis helyen is elfért, nem gyűrődött és a váratlan hűvös nyári estéken nagy hasznát vettem vékonysága dacára. Sajnos előbb utóbb tönkre ment, de azért még titokban hordoztam magammal egy ideig – bár ekkor már nem bújtam bele, csak a hátamra terítettem (úgy nem látszottak a hibái). No hát ebből a régi szerelemből született ez a kendő.

És még valami: nagyon finom illata van! Hmm... Jellegzetes természetes illat, a rossz szagokat nem tartja meg, hamar kiszellőzik.

Az interneten taltam a modellt, de nem akartam a leírásért fizetni. Megint addig nézegettem a képeket, míg rá nem jöttem hogyan kell megkötni. Némi támpontot adott, hogy valaki ezt írta róla: „azért jó kötni, mert nem kell izgulni, hogy elég lesz-e a fonal". Gyakorlatilag addig köti az ember, amíg van hozzávaló.
A medúzasapkás kalandom alkalmával rájöttem, hogy minden második sorban egyenletesen elosztva 8 szemet szaporítva egy kerek formát kapunk. Ha tehát csak 4 szemet szaporítok, de nem egyenletesen, hanem bizonyos elosztás szerint, akkor háromszöget kell kapjak. Ez a kör háromszögesítése! Gyorsan leteszteltem az elméletemet és működött!

Fonal: Barka/Pillangó (15 dkg/450 m, 5-ös kötőtű)

Designer: Jared Flood

Télvégi pihe-puha sál

Ajándékba készítettem ezt a sálat a doktornőnek, akihez évek (évtizedek?!) óta járok. Lusta kötéssel készült, a sorok nem keresztben, hanem hosszában futnak. Az eredeti terv szerint a sál két végét össze kellett volna varrni, majd kétszer a fejen átbújtatva a nyakra csavarni. A doktornő frizuráját kímélendő azonban két gombot vartam az egyik végére, két gomblyukat pedig a másikra: így kinyitva is lehet hordani (mint egy normál sálat), vagy akár feltekerve és a gombokkal rögzítve is.

Három gombolyag Barka/Pehely fonal ment bele. Nem tudom, hogy a képeken látszik-e, mennyire pelyhes, de nagyon kellemes viselet lett! Kicsit fájt a szívem, hogy le kell mondjak róla, de hát az a legszebb ajándék, amit magunk is elfogadnánk...

És egy kis előzetes: így múlatom az időt az orvosi várótermekben, azaz készül a következő darab...

Védekezzünk sisakkal a hideg ellen!

Közeleg a farsang – minek öltözzünk be?!... Kinizsi Pál(né)nak vagy avarkori honfoglaló(asszony)nak? Mindkettőhöz jó lesz ez a sisakforma sapka. De azért én a hétköznapokon is hordani fogom, mert a hideg ellen nagyon jól véd a tarkó- és fülvédő péncélhálót utánzó lebenyege. A Ravelry-n találtam az eredeti mintát Kelpie Cap néven és egy kis nézelődés után levettem a képről, hogyan kell megkötni. Ez az első ilyen, leírás nélkül kötött darabom. Ígértem egyet Nikónak is, nehogy megfagyjon nekem Japánban abban a hideg kolostorban! Bővebben a japán zen kolostori életről Nikó blogjában olvashattok.


Ilyent készített Kinizsiné: Pali sisakja
és ilyent az honfoglaló asszonyok uraiknak: avar sisak

...a mellékelt ábra szerinti megoldás pedig az én művem.










Fonal: Barka/Mosó Masa



Aznapi hangulatunknak megfelelően többféleképpen is viselhető:

2010. évi karácsonyi meglepetéseim

Téli szabadságom alatt készült az alábbi néhány darab...

Ezt a sapkát medúzasapkának hívom, mert ha nincs fejre húzva, akkor leginkább egy medúzára hasonlít. Ugyanez elkészült feketében is annyi módosítással, hogy ott a „karima" egy gondolatnyival nagyobb. Érdekessége, hogy a tetejétől indulva kell megkötni, de ezzel is tanultam egy új dolgot, amit később majd kamatoztatok: hogyan lehet egy négyzetet megkötni úgy, hogy a sorok ne legyenek párhuzamosak a négyzet oldalaival.

Fonal: Barka / Diplomata  Minta: Novita

Másik kedvencem a házicipő téli estékre – már gazdára talált a karácsonyfa alatt!

Fonal: 7 veljestä (Aleksis Kivi műve nyomán a 7 testvér nevét viselő univerzális, klasszikus fonalkedvenc)  Minta: Novita

A bátyámnak készült sapkára már több női családtag is szemet vetett. Nem csoda, hiszen nagyon szép plasztikus felületet ad a mintája, ráadásul gyorsan elkészül. Mintáját szintén a Novitától kölcsönöztem.

Minta: Novita